2007 jan 1
Mi is volt ennek az évnek az üzenete számomra?
Talán az, hogy Magyarország - egyáltalán nem kedvtelve mondom - a helyére került,
elfoglalta a félperiférián a neki évszázadok óta dukáló helyett, amiből saját illúzióit levetve ( “Isten kalapjának bokrétája”, “legvidámabb barakk”, kapitalista “eltanuló”) tehát, hogy minden korban másképp artikulált módon, valami pipiskedő, bezzeg ország lenne, amely sajátos tehetsége révén környezeténél ügyesebben, ravaszabban, tehetségesebben tudná problémáit megoldani.
Ezzel szemben az igazság az, hogy a lakosság kicsit sem jobb (de nem is rosszabb) mint máshol, alapvetően műveletlen és igénytelen, tele van irigységgel és önsajnálattal, és továbbra is attól az államtól vár minden megoldást a maga problémáira, amit utál, és lehetőség szerint becsap.
Joggal veti meg politikusait, akikhez nagymértékben hasonló, és nem veszi tudomásul, hogy jobbat nem érdemel, mert jobbat nem tud magából kitermelni, és olyat a közbeszéd színvonalának minimalizálásáért folytatott nemes verseny mellékhatásaként el se tűrne, és meg sem értene.
Ezzel szemben az igazság az, hogy a lakosság kicsit sem jobb (de nem is rosszabb) mint máshol, alapvetően műveletlen és igénytelen, tele van irigységgel és önsajnálattal, és továbbra is attól az államtól vár minden megoldást a maga problémáira, amit utál, és lehetőség szerint becsap.
Joggal veti meg politikusait, akikhez nagymértékben hasonló, és nem veszi tudomásul, hogy jobbat nem érdemel, mert jobbat nem tud magából kitermelni, és olyat a közbeszéd színvonalának minimalizálásáért folytatott nemes verseny mellékhatásaként el se tűrne, és meg sem értene.
