hogy Miskolc* kezelésével politikai harakirit követett el. A DK klientúrájának el nem hanyagolható része (és lehet, hogy ez egy understatement) olyan pofákból áll, akiknek kisebbségi származásuk miatti régi és jogos félelmekből álló traumáit Orbán nacionalista, és a szélsőjobb masszív politikai megjelenését messzemenően támogató és legitimáló politikája meglehetősen felfokozta, és akiket mindez szükségszerűen kergetett olyan táborba, amelyik FELTÉTEL nélkül, és a lehető legelszántabban utasítja el a rasszizmus és nacionalizmus mindenfajta formáját. Ezek a pofák köthettek kompromisszumot Gyurcsánnyal jellembeli fogyatékosságai, intellektuális lapszusai, vagy nárcisztikus személyisége láttán, de a számukra fő kérdésben – vélt vagy valós fenyegetettségük, és komfort érzetük biztosítása ügyében – nem. Ebbe a tabuba gázolt bele – feltételezésem szerint inkább meggondolatlanságból vagy megvezetve, mintsem tudatosan Gyurcsány, és a figyelmeztetés ellenére is tovább vágta a kést – alvezéreivel egyetemben - a DK puha hasába.
----------*
Egy kihagyhatatlan történelmi gondolattársítás:
1946-ban Miskolcon a részint baloldali városvezetés által szított "feketézők elleni" kampány során meglincseltek két zsidó molnárt. Persze óriási nemzetközi botrány kerekedett az ügyből, aminek során Rákosi Mátyást is meginterjuvolták, aki ugy védekezett, hogy mivel a város vezetőségében a kommunista párt csak 24 % -al részesedett, így az ő felelősségük csak 24%.
