Pedig, ahogy Gyurcsány Ferenc is felismerte, a szocialisták lehangoló kongreszusa után, amelynek legföbb üzenete számomra az volt, hogy ők is egy fidesz jellegű párttá szeretnének válni*, jóformán más fóruma nincs is már a polgári liberális értékek mellett való kiállásnak, ha, a főleg virtuális térben zajló, NENYI féle arroganciát becsmérlő örömteli –és valljuk be, magunknak - olcsó kielégülést okozó, de felettébb hatástalan berzenkedésttől ( 1 , 2, 3, 4) eltekintünk.
Az esemény két dolgot tett világossá:
- Igen sikeres volt a szélsőjobb éveken át tartó megfélemlítő akciója: A magyar utca egyértelműen az övék. A demonstráción – sajnos - nagyon kevesek voltak, mondom ( a szégyentől lehorgasztott fővel**).
- A szélsőjobb –egy fajta legalábbis hallgatólagos együttműködés keretében- nem akarta kompromittálni a Pintér féle rendőrséget, így csak tessék-lássék képviseltette magát, a múlt években ugyanezen rendezvényen tanúsított magatartásának célja így még világosabban látható, a szemüket szándékosan eltakarók számára is: A liberális demokratikus állam rendjének megbontása, rendőrségének kompromittálása, a lakósságban az „erős kéz” utáni vágy felkeltése.
------------*
Az Internacionálát már többé nem fogják énekelni, a Székelyhimnuszt még nem merik.
-------------**
Ha otthon mellettük blogolsz, kevésbé valószínű, hogy beverik a fejedet, mintha elmész, nyugtatta meg lelkiismeretemet az asszony – és erre nem volt jó ellenérvem, én is féltettem volna őt.
