2006 Dec 30
Mint konzekvensnek lenni akaró liberális tökéletesen ambivalens vagyok:
Nem férhet kétség ahhoz, hogy Saddam ritka undoritó alak volt, de
azok szerint a játékszabályok szerint játszott, amik teljesen elfogadottak voltak még a müvelt Európában is háromszáz évvel ezelött, és érvényesek mind a mai napig a világnak elszomoritóan nagy részén.
Mint szkeptikus humanista nem kivánom egyetlen embertársam halálát sem, es nem gondolom azt, hogy egy véres tett, egy kivégzés, jobbá teszi a világot, különösen akkor nem, ha az "igazságot" annak a megszálló hatalomnak a bábkormánya szolgáltatja, amely hatalom a maga indokolhatatlan es ostoba hübrisze következtében sajátmaga volt mérhetetlen szenvedés, tömegpusztitás és káosz okozója, ami komlyan felveti azt a kérdést, hogy az azt elszenvedöknek nem lett volna-e jobb a nyaka tört diktátor további, - a térséget minden bizonnyal a jelenleginél jobban stabilizáló - uralma, ahogy ezt a mostani USA elnök nálánál lényegesen ertelmesebb édesapjánk adminisztrációja a maga idején belátta.
Nem hiszem, hogy a megszállók kivánta kivégzés jót fog tenni a harmadik világ lelkületének, és ne azoknak az erőknek szolgáltatná a legerősebb momentumot, akikre való hivatkozással az USA kereszteshadjáratát meginditotta.
Ay USA polgárai a mai naptól fogva még jobban félhetnek.
