Gyászbeszéd az SZDSZ bűzös hullája a felett
A cím ócska tautológa: a halál soha nem szép, különösen akkor, ha a folyamat lassú, és a szervezet működésének zavara könyörtelen következetességgel lépésről lépésre bénítja meg az addig épnek látszó részeket. A hulla mint tudjuk kongenitális betegségbn szenvedett: a modern társdalom liberális és szociális értékeit egyszerre akarta kielégíteni, és saját intellektuális, és erkölcsi túlerejéről való –alapvetően hamis – vakhitében ezt a bajt szakember felírta gyógyszer helyett mindenféle sarlatán által kitalált gyógyfüvekkel kívánta orvosolni, a mostani látható eredménnyel.
Sosem az elhunytat, hanem saját magunkat gyászoljuk, és ennek során felmérjük, hogy milyen kárt szenvedtünk léte illetve kimúlása által, és hogy miképpen tovább.
Első és elementáris érzésünk a harag: A vitustáncát járó haldokló elengedett záróizmai a hozzá egykor közelállókra –az úgynevezett holdudvarra - fecskendezte belének bűzös tartalmát, megteremtve annak lehetőségét, hogy a liberalizmus szép, és hasznos eszméje nyelvi jelére ebben az országban igen sokan és hosszú ideig a káromlást megtorló bicskanyitogató reflexekkel válaszolhassanak.
Igen, szégyellnünk kell, hogy nem korábban és nem hangosabban ordítottunk a betegre, hogy a vesztébe rohan, habár sokan érezhetjük úgy, hogy ezt megtettük az autopsia eredményeként heveny kisgazdásodásban kimúlt organizációval.
A „hogyan tovább” nagyon sötét: Abból a naiv álomból, hogy két nagy néppárt között a kis okos és felelős, a libikóka tengelyén finomakat mozdító liberális párt fogja a szereplőket a nagy földhöz való csapódásokkal járó koppanásoktól megkímélni, semmi sem maradt.
Orbán Viktor nagy álma a két párt osztatú Magyarország sem tud létrejönni: Goethe önhitt Zaberlehrling-jeként felkeltette azokat a szunnyadó sötét erőket, amelyek eljövetelét a rendszerváltáskor csak az igen vén és tapasztalt kommunisták mondogatták.
Igy Magyarországon a következő parlamenti választás után, ami a gyalázatban és átkom kíséretében kimúló áldatlan tevékenysége miatt igen közel lehet, egy erősen megtört gerincű, de létező szocialista párt fog szembenézni a valószínűleg 2/3 –os parlamenti többséget elért Fidesszel vagy Fidesz – MDF koalícióval, amelynek az összes, a féldemokrácia rendszerét bebetonozó, antiliberális lépéseit kéjjel fogja támogatni annak –esetleg a parlamentbe szintén bejutó - szélsőjobboldali ellenzéke.
A haldokló – remélem - azzal a tudattal múlt ki, hogy számára strukturálisan kizárt a Feltámadás:
Az őt érdemein túl életben tartó holdudvar őrjöngő dühöt érezve tagadja meg voksait,
a név és párt logo miatt érzelmileg továbbra is makacsul fixen kötődők számolni képes részét pedig állampolgári akaratuk elveszése tartja majd vissza a teljesen irracionális választástól.
Annak az egykori szövetségesnek a hívei, amelynek a közös menekülés érdekében feléje nyújtott kezét a haldokló undorral ellökte, nem felejtenek és nem bocsáthatnak meg.
Ne nyugodjon békében
